Az egymást követő irodalmi korszakok egyúttal stíluskorszakok is. Az irodalmi irányzatok stílusirányzatokat követnek. A stílusirányzatok (vagy stílusáramlatok) alkotóit közös stílussajátságok kapcsolják össze. Egy-egy új stílusirányzatot történelmi, társadalmi, gondolkodásbeli változás indít el. A bejegyzés forrása: Palotáné Nagy Éva: Fogalomgyűjtemény magyar nyelv és irodalomból, ill. Mohácsy Károly irodalomkönyvei.

 Az antikvitás (görög-római): ebbe a fogalomba nem minden tartozik bele, ami ókori, hanem csak a görög-római tudomány, művelődés, művészet -vagyis az, ami a legközvetlenebb előzménye volt a középkori és az újkori Európának. A görög kultúra az embert állította központba. A poliszok a szabad emberek számára biztosította az egyén önállóságát, a személyiség kibontakozását - a közösség érdekeinek megfelelő korlátozással- , az egyén és a közösség harmóniáját. Központi figyelmet kap a mérték, az arany középút , vagyis az aurea mediocritas. Ezzel szemben a mértéktelenség hiba. A görög irodalom legmaradandóbb alkotásai az eposzok, a lírai költészet és a dráma. pl. Homérosz: Íliász, Odüsszeia; Horatius; Vergilius

Kapcsolódó még: Biblia

Középkor:  476-tól, a Nyugatrómai Birodalom bukásától számoljuk 1492-ig, Amerika felfedezéséig. A műveltség visszaesett. Új szellemet és új világnézetet hozott magával a kereszténység. A középkori kultúra erősen egyházi, vallásos jellegű volt, ezért az ókeresztény irodalom legfőbb alkotásai tanító jellegűek voltak: bibliai szövegmagyarázatok, prédikációk (katekézisek), vitairatok, legendák(pl. Szent Margit, Szent László legendája), apokrif szent iratok, regulák(szabályzatok), himnuszok. 12-13. században kialakult a Mária-kultusz, Mária-himnuszok születtek, ezeknek egyik formája a planctus, a siratóének, siralom. pl. Jacopone da Todi: Stabat mater.

Egyetemek jöttek létre, így felvirágzott az irodalmi élet. A művelődés központjai: kolostorok, egyetemek, főúri várkastélyok, királyi udvarok. Az egyházi irodalom mellett létrejött a világi irodalom. A szabadszájú diákköltészet főként latin nyelven alkotott. A lovagság intézményre hívta a már nemzeti nyelven (főként franciául és németül) megszólaló, világi jellegű lovageposzt és lovagregényt, valamit a trubadúrköltészetet. A lovagi epika felidézte a korábbi évszázadokból származó hősmondákat. A lovagi ideál nem csak a másvilágon, de ezen a világon is kereste az élet értelmét. A lovag kötelességei közé tartozott a a keresztény hit védelme, a hűbérúr feltétlen szolgálata, az elesettek és gyámoltalanok védelmezése, nők oltalmazása. pl. Trisztán és Izolda

Az értelmiségi, művelt, városi vándordiákok hozták létre a vágánsköltészetet. (vágáns=vándorló). Lázadó hangvételű, nem tűri a feudális kötöttségeket, ill. az egyház túlző szerepét. Legfőbb témájuk az életöröm hirdetése, a tavasz, a bor és a szerelem dicsérete, az ifjúság magasztalása. pl. Carmina Burana.

Reneszánsz: 

1. Korai reneszánsz: 14. század
2. Érett reneszánsz: 15-16. század
3. Manierizmus: 16.század: csupán néhány évtizedet jelent,átmeneti kora reneszánsz és a barokk között.  Legfőbb jellegzetessége az átmenetiség. Főként az különbözteti meg a reneszánsztól, hogy a harmónia eszménye nem érvényesült korlátlanul, jellemzőek az irodalmi párhuzamok és a dekoratív elemek használata. Az egyéni stílus mellett fontos a fantázia, célja a csodálat kiváltása. Pl. Balassi Bálint, Rimay János

Maga a reneszánsz(korai+érett): az antik kultúra "újjászületése" miatt reneszánsznak nevezzük a kb. 1300-1600-ig terjedő időszakot. Kiindulási helye Itália, hol az élénk kereskedelem és a fejlődő ipar létrehozta az öntudatosabb és szabadabb polgárságot, amely másképpen kezdte szemlélni a világot.  Az ember mind jobban kezdte megismerni a világot és benne önmagát.Csökkent a vallásos eszmék uralma, a túlvilági reménységeket a dicsőség és a halál után fennmaradó hírnév vágya, fontos a földi lét. Megjelenik az egyéniség (indiviuduum).  Megnőtt az egyéniség szerepe, emberközpontú a reneszánsz, ugyanúgy, mint az antikvitás idején, ezért megújulás. A cél görög és a latin klasszikusok tanulmányozása, alapos vizsgálata, így létrejött a humanizmus. Ideálja az osztályok felett álló, sokoldalúan képzett ember.  A humanisták tanulmányozták a latin helyesírást, retorikát, ezért a grammatika központi téma. Jellemző műfajok: epigramma, epistola, dicsőítő beszédek. A reformáció(1517,Luther Márton)  folytán létrejöttek a protestáns egyházak, ennek a mozgalomnak nagy hatása volt az egyes nemzetek irodalmára is, ekkor terjedt el az anyanyelvű irodalom. 

Az alkotók a korábbi névtelenség helyett már nevüket is adják a művekhez: Pl. Petrarca, Boccaccio, Janus Pannonius, Shakespeare. Festők, alkotók: Michelangelo, Leonardo da Vinci.

Ismétlő videó: