Balassi Bálint szerelmi költészete,életrajz: itt

Reneszánsz ismétlés: itt

A korabeli európai humanista költészetben a vitézi ének ismeretlen volt, csak a mi irodalmunkban lett, lehetett lírai témává a hazáért és a kereszténységért vívott harc. A XVI. században eddig csak históriás énekek szóltak a katonákról, ezek epikus anyagát alakítja át Balassi vitézi énekeiben.

A versek témája: végvári vitézek dicsérete, vitézi élet bemutatása. Balassi maga is katonáskodott, tehát alapos, pontos és hiteles – nem szépített a tényeken – képet tudott festeni a végek életéről.

Felismeri Mo. történelmi szerepét, felelősséget érez a hazáért, a kereszténységért, a török visszaszorításáért.

Ó én édes hazám...

Vers: itt

A vers latin címének magyar fordítása: Búcsút mond hazájának, barátainak és mindazoknak a dolgoknak, amelyeket nagyon szeretett.

1589-ben a jó hírnevét elvesztegetett, mindenéből kifosztott Balassi Lengyelországba bujdosott. A távozni készülő költőt egyszerre megrohanja a múltat megszépítő emlékek sora. A haza eddig hiányzott költői szótárából, a sülőhaza csak most szépül "édes hazává", "jó Magyarországgá", most, mikor már hazátlanná vált. 
Ebben a búcsúversben mond istenhozzádot katonamúltjának, barátainak, Júliának.

Ebből a költeményből hiányzik a jövő biztató reménye: a költő útja a meghasonlottságból a teljes bizonytalanságba vezet. Csak a visszahúzó, a marasztaló, megszépült emlékek szerepelnek az elégiában: itt a jövőtlen múlt uralkodik. 

Részletesebb elemzés: verselemzes.hu

Egy katonaének

Vers: itt

A vers Balassi-strófában íródott, azaz a három sorból szerkesztett versszak minden sora a belső rímek által három egységre tagolódik. Emellett az egész vers háromszor három, tehát kilenc strófából áll. De nemcsak a külső, hanem a belső kompozícióban is hármas szerkesztési elv valósul meg. 

A vers felépítésében a mellé-és fölérendeltség, a harmónia és a szimmetria reneszánsz rendje, törvényszerűsége érvényesül. Uralkodó szerkesztési elve a hármas szám.Az Egy katonaének "hárompillérű verskompozíció", s ez a három pillér az 1., az 5. és a 9. strófa.

Az 1. versszak lelkes kérdése önmagában rejti a választ is:  végvári életformánál nincs szebb a világon (első pillér). A felkiáltásszerű szónoki kérdés a természet szépségével érvel a végek élete mellett, felsorakoztatva mindazt, amit a kikelet értékként az embernek nyújtani tud:

Holott kikeletkor az sok szép madár szól, 
     kivel ember ugyan él; 
Mező jó illatot, az ég szép harmatot 
     ád, ki kedves mindennél. 

A költemény "címzettjei" a vitézek: nemcsak róluk, hozzájuk is szól a vers. 

A következő szerkezeti egység- három versszak (2-4.)- az első strófa ujjongó állítását igazolja, részletezi. Mozgalmas képek sorozatában jeleníti meg a végvári vitézek életének mozzanatait: a harci kedvet, a készülést, az ellenség elé vonulást, a letáborozást, majd a csata végeztével a lenyugvást. Nem titkolja a vitézi élet férfias keménységét és veszélyességét, sőt, azt sugallják ezek a képek, hogy éppen ezekkel együtt, ezekért is szép a végek élete. A mindennapoknak ez a nehéz, próbára tevő kockázata beilleszkedik a természet harmóniájába.

Éppen ezt a mozzanatot fejleszti tovább, emeli magasabb szintre az 5. versszak, a "második pillér". Az 1. versszakban a költemény címzettjeihez, a vitézekhez fordult közvetlenül a költő, a közvetett címzettjeit, az olvasókat pedig érzelmi érvekkel akarta meggyőzni a végvári élet szépségeiről (2-4. versszak.) Most- az 5. strófában- a részletek fölé emelkedve, a katonaéletet a kor legmagasabb eszményének rangjára emeli. Balassi tudatos szerkesztő művészetére vall, hogy szerkezetileg a vers középpontjába helyezi ezt a strófát, melyben az ellenséget kereső, a halál kockázatát is vállaló vitézek erkölcsi nagyságát hirdeti:

Emberségről példát, vitézségről formát 
     mindeneknek ők adnak, 

Emberség és vitézség - a 16. századi magyar humanista világnézetnek ezek az erkölcsi értékei- Balassi szemében a vitézek jellemző tulajdonságai. A "szép tisztesség" és a humanista "hírnév" övezi a katonákat, hiszen harcuk egyszerre jelenti a haza és a kereszténység védelmét. 

Balassi fedezi fel a hazáért vívott önfeláldozó küzdelem erkölcsi szépségét, mely szintén hozzátartozott a reneszánsz kor emberi teljességéhez. Így avatja a végvári katonákat a reneszánsz legigazabb képviselőivé.

A következő nagyobb szerkezeti egység három újra szakaszból áll (6-8.). Ismét mozzanatos képek peregnek előttünk a katonaéletből: a színhely, a szereplők és az események is hasonlók a korábbiakhoz (2-4.szakasz), de már más szinten térnek vissza. A korábban felvillanó képekben a vitézi élet kockázatosságának jelzése ellenére ennek az életnek inkább a férfiassága, tiszteletre méltósága uralkodott.  Az újabb képsorban viszont már árnyoldalai kerülnek előtérbe: 

Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség 
     s fáradtság múlatságok. 

.......................................................

Viadalhelyeken véresen, sebesen, 
     halva sokan feküsznek, 
Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója 
     vitézül holt testeknek. 

Különösen szembetűnő a hangulati-tartalmi ellentét a 4. és a 8. versszak zárósoraiban. Ott: "nyugszik reggel,hol virradt" s a "mindenik lankadt s fáradt"  kifejezések még csak a csata utáni erőt gyűjtő pihenést jelentik; itt: "halva sokan feküsznek"  s a "koporsója vitézül holt testeknek" már a hősi halált tudatják. Tavaszi verőfény övezi a vitézek törökök elleni küzdelmet, de ennek az életnek előbb-utóbb szükségszerűen bekövetkező végső állomása a hősi halál.

 A harmadik "pillér",a verset lezáró 9. strófa elragadtatott felkiáltással zengi a vitézek hírnevét, örök dicsőségét. Ez a nagy erejű érzelmi kitörés egyszerre válasz is a két, hangulatilag eltérő képsorozatra. Az utolsó sorban a búcsúzó költő egy hasonlattal kíván áldást és hadi szerencsét a végek katonáinak. 

Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel 
     áldjon Isten mezőkbe!

Ismétlő videó: