1.Homéroszról:

Homérosz életéről szinte semmit nem lehet tudni. Valószínűleg a Kr. e. VIII. században élt. Hérodotosz, a görög történetíró vak énekmondónak, a Kr. e. IX. században élő rapszódosznak nevezi. Rapszódosz: görög énekmondó, ünnepi alkalmakkor (állami ünnepeken, lakomákon, esküvőkön stb.). Az egybegyűltek szórakoztatását szolgáló személy, királyi udvarok hivatásos énekmondója; rendszerint ismert történeteket, hősökről szóló vagy a házigazda dicséretéről szóló énekeket ad elő.

A szülőváros jogáért az ókorban hét város – Szmürna, Rhodosz, Kolophón, Szalamisz, Khiosz, Argosz, Athén – versengett. Friedrich August Wolf német tudós 1795-ben kiadta Homérosz műveit, és megfogalmazta kételyeit a Homérosz által írt művel kapcsolatosan. Több kisebb énekből utólag összerakott munkának tekintette az eposzokat.

A homéroszi kérdés: Az újabb kori irodalomtörténet-írás egyik álláspontja az, hogy a két eposz, az Íliászés az Odüsszeia nem egy időben keletkezett. A két mű szemléletbeli eltéréseiből arra következtettek, hogy születésük közt több nemzedéknyi időkülönbség van. Míg az Íliászvilága az arisztokratikus királyságok idejét idézi, az Odüsszeia inkább a „demokratikus” társadalmi rendszerét. A világszemléletbeli különbségek mellett szerkezeti, formai eltérések is utalnak arra, hogy a szerző nem lehet ugyanaz a személy. A viták máig nem ültek el. A „csoda” talán azért találó kifejezés, mert minden igyekezetünk ellenére is megmagyarázhatatlan marad.

2. A trójai mondakör 

Mindkét eposz története a trójai mondakörhöz kapcsolódik. Sok mítosz (mítosz=A mítosz – mint irodalmi műfaj – a világ keletkezéséről, az istenekről, többnyire isteni származású, emberfeletti képességekkel rendelkező hősökről szóló elbeszélés,szájhagyomány útján terjedtek) szól a tíz évig tartó nagy háborúról, melyet valaha a görögök Trója ellen vívtak. 

A rengetek emberi szenvedést okozó trójai háború mitologikus oka két isteni nászra, házasságra vezethető vissza. Tündareósz király feleségét, Lédát Zeusz hattyú alakjában csábította el, és Léda két hattyútojást hozott a világra. Az egyik tojásból Heléné és Klütaimnésztra, a másikból a két fiú, Kasztór és Polüdeukész kelt ki, Heléné tehát Zeusz lánya volt.

Az ikernővéreket két testvér vette feleségül. Heléné a spártai király, Meneláosz, Klütaimnésztra pedig Agamemnón-Mükéné királya-hitvese lett. 

A másik isteni házasság oka a Végzetnek az a döntése volt, melyet a bilincseitől megszabadult Prométheusz áult el az ezüstlábú Thetisz istennőnek. A híres jóslat szerint akárkinek a felesége is lesz Thetisz, hős és nagyszerű fia születik, aki sokkal nagyobb és dicsőbb lesz apjánál. Zeusz éppen ebben az időben gondolt arra, hogy a gyönyörű tengeri istennőt veszi feleségül. A Végzet döntésének ismeretében Zeusz- apjának, Kronosznak a sorsán okulva- kénytelen-kelletlen megváltoztatta a szándékát, s elhatározta, hogy Thetiszt csak földi halandóhoz adja feleségül.

Az istenek által kiválasztott férj Péleusz volt, a mürmidónök hős királya. A lakodalmi ünnepségen megjelentek az olümposzi istenek is. Csak Erisz, a viszály istennője hiányzott a vendégseregből, őt ugyanis nem hívták meg.Ezért bosszúból egy aranyalmát gurított az ünneplők közé ezzel a felirattal: "A legszebbnek!" Három istennő: Héra, Pallasz Athéné és Aphrodité civakodott az aranyalmáért. Zeusz ezért Pariszt, a trójai királyfit kérte fel döntőbírónak, ő pedig Aphroditének ítélte az aranyalmát. A szerelem istennője ugyanis a világ legszebb nőjét, Helénét ígérte neki jutalmul. 

Héra és Pallasz Athéné hiúsága soha nem tudta elfelejteni a Parisztól elszenvedett sértést, s mindketten a trójai nép esküdt ellenségei lettek, míg Aphrodité a trójai háborúban a trójaiakat támogatta. 

Parisznak sikerült megszöktetnie Helénét Spártából, s magával vitte a királyi kincseket is. A görögök nemzeti sértésnek vették az asszonyrablást, s az egyesített görög seregek Agamemnón fővezérlése alatt 10 éves elkeseredett háborút vívtak Trója ellen.A várost végül Odüsszeusz cselével, a falóval tudták csak elfoglalni és elpusztítani.

3. Íliász

A két homéroszi eposz közül az Íliász a korábbi. A trójai háború után kb. 500 évvel írta meg Homérosz a szóbelileg hagyományozott mondaanyag felhasználásával. A mű nem a trójai háború egészének történetét mondja el, a 24 énekből álló hősköltemény a háború utolsó esztendejének 52 napjáról szól: Akhilleusz haragjának okáról, következményeiről és feloldódásáról.

4. Eposzi kellékek az Íliászban

Segítség (eposzi kellékek): http://iriszkoszoruja.blog.hu/2018/06/06/eposzi_kellekek

Homérosz az eposzírás múzsájához, Kalliopéhoz intézett pár szavas fohász, segélykérés(invokáció) után tömören megjelöli a költeményének tárgyát (propozíció).  A hétsornyi bevezetés (expozíció) már összekapcsolja az emberi és az isteni világot: Akhilleusz haragját mint a tragédiasorozat közvetlen okát és Zeusz akaratát mint az események legfontosabb irányítóját. 

Trója ostromának tizedik évében Apollón isten - papjának megsértése miatt- dögvészt bocsát a görög seregre. Akhilleusz a vezérek gyűlésén követeli, hogy Agamemnón (a fővezér) adja vissza a papnak rabul ejtett leányát, s fogadja el érte a váltságdíjat.  Agamemnón nem fogadja el a váltságdíjat, hanem Akhilleuszra támad, és elveszi Briszéiszt Akhilleusztól.(Briszéisz Akhilleusz rabnője volt, akibe szerelmes volt Akhilleusz.) A vérig sértett Akhilleusz megtagadja a részvételt a csatákban mindaddig, míg megfelelő elégtételt nem kap. Kérésére anyja, Thetisz istennő kieszközöli Zeusztól, hogy a görögöket vereségek érjék, hadd lássa a fővezér, mire megy Akhilleusz nélkül. 

Az eposz ettől kezdve kronologikus sorrendben adja elő az eseményeket. (Kronológia: az események időrendi egymásutánja.) Homérosz bemutatja az irányító vezéreket cselekvés közben, illetve felhasznál néhány anakronisztikus epizódot is. (Anakronisztikus: az ábrázolt korba bele nem illő.) Nem valószínű ugyanis, hogy Parisz és Menelaosz párviadalára csak a háború utolsó, tizedik évében került sor. A párviadal nem dönti el a háborút a trójaiak hitszegése miatt, ezért nyílt harchoz folyamodnia a két seregnek. 

A műben Homérosz felsorolja a két sereg emberlétszámát, a görögök hajóit, felsorolja a háborúban résztvevő görög törzseket. Ez az enumeráció. 

Állandó jelzőkkel illeti a hősöket, pl. leleményes Odüsszeusz, Zeusz-kedvelt Akhilleusz, fellegtorlaszoló Zeusz, tehénszemű Héra. 

Deus ex machina: Zeusz beleavatkozik a háború folyásába: megtiltja az isteneknek, hogy elhagyják az Olümposz-hegyet, ezáltal nem szólhatnak bele a történésekbe.

4. Az Íliász embereszménye: Akhilleusz

Nemcsak lebírhatatlan ereje, hanem bátorsága emeli a többi görög és trójai hős fölé, nem csupán isteni származása, hanem mindenekelőtt a sors látásának és vállalásának az a tudatossága, ami egyedül neki adatott meg.  Anyjától, Thetisztől tudja, hogy két lehetőség, két emberi magatartás közül választhat:

Édesanyám, az ezüstlábú Thetisz, isteni asszony,
mondta, hogy engem kettős végzete vár a halálnak.
Hogyha a trójai vár körül itt maradok verekedve,
elvész visszautam, de sosem hervadhat a hírem:
ámde ha megtérek szeretett földjére hazámnak,
elvész nagy hírem, hanem éltem hosszura nyúlik,
és gyorsan nem is ér el végzete már a halálnak.
(IX. 410-416)

Akhilleusz a hősi halállal megszerzendő hírnevet, a sosem múló halhatatlan dicsőség emberi ideálját választotta a hosszú, békés, de névtelen, dicstelen élet helyett. A Végzet döntésének ismeretében rohan a harcba engesztelhetetlen bosszúvágyát kitölteni Hektóron, aki megölte a barátját,Patrokloszt.

Az Íliász szerzőjének világképe némileg túllép már az Akhilleuszban megtestesült emberideálon: kritikusan szemléli a főhős gyilkos tombolásában fölrémlő ősi kegyetlenséget.

Ismétlés:  https://zanza.tv/irodalom/okor/homeroszi-eposzok