Zólyom várában született 1554. október 20-án. Apjától, a földesúr báró Balassi Jánostól nemcsak szertelen, zabolátlan természetét kapta örökül, de politikai kegyvesztettségét, ellenségeit is.

Kitűnő nevelést kapott. Egy ideg Bornemissza Péter, a század egyik jelentős írója, prédikátora tanította, aki zólyomi udvari papként állt Balassi János szolgálatában. 1565-ben Nürnbergben folytatta tanulmányait. 

Életének első sorsdöntő dátuma: 1569. Édesapját- hamis vádak alapján- összeesküvés gyanújával letartóztatták. A család Lengyelországba menekült, s követte őket a fogságból megszökött apa is. Balassi János 1572-ben visszanyerte a király kegyelmét. Fiát 1575-ben - a bécsi udvar szándéka szerint- elküldte a Báthory István erdélyi fejedelem elleni hadjáratba. Bálint itt fogságba esett, de barátként kezelték, ezért jól érezte itt magát. Mikor Báthoryt lengyel királlyá választották, Balassi követte urát külföldre is, a bécsi udvar szemében ez felségárulást jelentett. Ezért hazatért Magyarországra, de édesapja ekkor már halott volt. Bálintra adósságokat és bonyolult ügyeket hagyott.

A költőt -több futó kaland után- 1578-ban összehozta a sors Losonczy Annával, aki Ungnád Kristóf felesége volt. Szerelmük közel 6 évig tartott. Balassi hadnagyságot vállalt Egerben, harcolt a törökkel. 

1584-ben érdekházasságot kötött unokatestvérével, Dobó Krisztinával, hozományként megkapta Sárospatak várát. Ezzel a vérfertőzés és a felségsértés vádját vonta magára. Bár áttért a katolikus hitre, házasságát mégis érvénytelenítették. Anyagi gondjai növekedtek, szerelmi botrányai fokozták rossz hírét. Losonczy Anna időközben özveggyé vált, Balassi vakmerő házassági reményeket táplált iránta. A gazdag nő azonban hallani sem akart a házasságról, hiszen Balassi szegény és rossz hírű volt.

1589-ben -a tatárok elleni hadjárat hírére- Lengyelországba bujdosott, Wesselényi Ferencnél vendégeskedett, birtokot is kapott. Ekkoriban születtek a Célia-versek, egyes vélemények szerint ezeket a verseket Wesselényi Ferenc feleségéhez, Szárkándi Annához írta. 

Balassi 1591-ben visszatért Magyarországra, hírnevét a törökök elleni hadjáratban szerette volna visszaszerezni. 1594. május 19-én Esztergom ostromakor megsebesült. Mindkét combját ólomgolyó találta el, a seb elfertőződött,amibe belehalt 1594. május 30-án. 

Reneszánsz: ismétlés itt.

A szerelem költője

Balassi Bálint teremtette meg a magyar szerelmi lírát. A reneszánsz ember öntudatával a szerelmet az emberi élet egyik legfőbb értékének tekintette. Fiatalkori udvarló költeményei s az 1578-ban keletkezett boldog-boldogtalan Anna-versek még csupán a későbbi nagy költő szárnypróbálgatásai voltak. Ezek a petrarkizmus sablonjai szerint születtek.

Balassi költő volta abban is megmutatkozott, hogy verseinek nagy része "fordítás". Nem szóról szóra fordított, hanem a mintául választott mű átdolgozásával fejezte ki a maga személyes mondanivalóját. 

Júlia-versek

Petrarca hatása érezhető azokon a verseken, amiket az özvegy Losonczy Annának, "Júliának" küldött (hiába). A költemények ugyan nem hozták meg a várt szerelmi diadalt, Balassi viszont nagy költői tudatossággal versciklussá szervezte. Ezek- a szerkesztés eredményeképpen- a boldog találkozás ujjongó örömétől a lemondás teljes reménytelenségéig széles érzelmi skálán helyezkednek el. Ezzel párhuzamosan Júlia egyre elérhetetlenebb eszménnyé, az élet értelmének egyetlen jelképévé válik. Júlia lakóhelye is valami távoli idegen ország, soha el nem érhető paradicsom. 

A Júlia-költemények kifinomult a stílusa, tökéletes a  ritmikája, újszerű a strófaszerkezete (ekkor alakult ki az ún. Balassi-versszak), szimmetrikus reneszánsz kompozíciója van. A versek tudatosan vannak szerkesztve, és a Balassa-kódexben találhatók. A versek számában a számszimbolika hagyományát követte: a 100-as szám a teljesség, az isteni tökéletesség szimbóluma. Lett volna 1 verses bevezető, és utána 33+33+33 vers: 33 istenes+ 33 vitézi+ 33 szerelmes. Csak a két utolsó 33-as verscsoport készült el, illetve 10 istenes verset írt meg. 

Hogy Júliára talála, így köszöne neki

Vers: itt

Előzménye a Balassa-kódex 38.verse, amelyben Balassi egy kapualjban váratlanul találkozik Júliával. A következő, a 39. költemény egyenes folytatása ennek. Júliát az istennők magasságába emeli, himnikus,áhítatos a hangnem. A egész vers elragadtatott., ujjongó bókok halmaza.

A vers keretes szerkezetű: a hölgynek való köszönéssel kezdődik és az utolsó versszakban is a köszönési formulához tér vissza. A két keretversszak pedig a szerelmi vallomást tartalmazza. A vers rímelése bokorrím
(a a a a ) , verselése ütemhangsúlyos, méghozzá felező nyolcas (8 szótagból áll). 

Ez világ sem kell már nekem 
Nálad nélkül, szép szerelmem, 
Ki állasz most énmellettem, 
Egészséggel, édes lelkem?

Az 1. versszak boldog felkiáltás, a véletlen találkozás által kiváltott üdvözlés. Júlia nélkül értéktelen, értelmetlen a világ. 

A  bókoló üdvözlés metaforák halmozásával folytatódik, a színes, szép szavak a szeretett nő lelki, testi szépségét dicsérik. A költői képek gazdag pompája egy, új értékrendet képvisel: a szépség, a szerelem örök értékét az életben, a kegyetlen világban. A változatos metafora-özön fokozással zárul (szivem, lelkem, szerelmem, fejedelmem), mintegy jelezve, hogy a megfogalmazhatatlan érzelem kifejezésére nincs már több szó a nyelvben.

Váratlan a költemény záróképe az áradó vallomás után: a bókok sorozata nem hódította meg, nem bódította el Júliát, s hiába hajt térdet, fejet a szerelmes lovag, a meghódítandó kedves csak hidegen, elutasítóan "elmosolyodék". A lovagi szerelmi líra tipikus helyzetképe az utolsó jelenet, de a sorokban ott rejlik a költő reménytelenségének bizonyossága is: tudja, érzi, hogy a szivárványos szép szavak Losonczy Anna szívét többé már nem hajlítják vissza hozzá.

A költeményben a bókok sorozatát nyelvileg rokon értelmű mondatok, szókapcsolatok, szavak (szinonimák) halmozása közvetíti. Ilyen szinonima például a 2. és a 3. versszak első 3-3 sora vagy a következő fokozásos halmozás:

"Én szivem, lelkem, szerelmem".

A vallásos himnuszokból, imákból kölcsönzött üdvözlés még magasabb szintre emeli a verset, s az utolsó metafora (fejedelmem) is Júlia felsőbbrendűségét fejezi ki. 

Részletesebb elemzés: itt

Célia-versek

Lengyelországban írta őket, 1590-91-ben, itt vendégeskedett Wesselényi Ferencnél, az ő felesége volt Szárkándi Anna, a Célia-ersek megihletője. A ciklus darabjainak többsége három Balassi-strófából áll. 

Hiányoznak ezekből a versekből a nagy indulatok, érzelmi háborgások.  Ehhez a szerelemhez nem kapcsolódott annyi lángolás, gyötrelem, annyi küzdelem és várakozó reménység. Célia szépségéről és a viszonzott szerelem csendes boldogságáról szólnak. A versek terjedelme is csökken. A Célia-versek „színesebbek”, kimunkáltabbak, mint korábbi szerzeményei.

Kiben a kesergő Céliárul ír

Vers: itt

Az egyik legszebb Célia-vers, egy háromstrófás műremek. A vers az öccsét (esetleg lány rokonát) sirató Célia szépségéről szól, központi motívuma a sírás, a panaszszó. Hasonlatok sokasága jellemzi a verset (a versszöveg nagy részét teszik ki). Ezekhez a költő nem fű hozzá megjegyzéseket:

• 1. vsz.: metaforája érzékelteti az asszony fájdalmát – mint a fiát elvesztett fülemile úgy a testvérét elvesztett Célia.
• 2. vsz.: képe a szomorú, de vonzó asszonyé – mint tavasszal harmatos bimbós rózsa úgy a sírástól kipirult Célia.
• 3. vsz.: motívuma egy virágmetafora, mely további 3 képre bomlik:

1. - félbe tört liliom, mely lehajtja fejét;
2. - gyöngyként hulló könnyek;
3. - a könnyek, mint tavasz harmatja, úgy csillognak.

Az első és a harmadik versszak kibontott hasonlatai főként Célia keserű fájdalmát érzékeltetik (a fiát elvesztő fülemile, a félben metszett liliom), ez a szimmetria szinte törvényszerű a reneszánszban. A lírai én gyönyörködik a bánatos Célia szépségében. A harmadik versszak szerkezete az előző kettőhöz képest megváltozik, Célia szépségét és megrendültségét is több hasonlat fejezi ki. A verset záró kép visszautal a második strófára, így nem annyira a szeretett nő kétségbeesésére, hanem inkább megújuló szépségére esik a hangsúly.

A versben mesteri rímek figyelhetők meg, Balassi már a hangok festő erejét is ízelgeti. A műben ugyanúgy megtalálható a szomorúság, bánat letörtség, mint Célia természeti képekkel érzékeltetett szépsége. A vers mondanivalója röviden ez lehet: Célia bánatos, és szép!