Dante Alighieri (1265-1321) az egész középkori európai irodalom legnagyobb költője, egyben tudós és politikus volt. Firenzében született, egy régi nemesi családban. Gyermekkorának legnagyobb élménye hogy 9 éves korában egy firenzei templomban megpillantotta a nyolcesztendős Beatricét, s többé ne feledhette el. Hatása alól akkor sem tudott szabadulni, amikor Beatricét szülei érdekházasságba kényszerítették, s amikor a fiatalasszony 24 éves korában hirtelen meghalt. Beatricének szentelte Dante első költői művét, Az új életet (1294). A Dante által teremtett és megálmodott Beatrice a földöntúli szépségnek, a lelki tisztaságnak és nemességnek, a középkori vallás által ihletett tökéletességnek lett egy életen át vezérlő szimbóluma.

Dante ezután Bolognában tartózkodott, s itt egyetemi tanulmányokat folytatott. Családja rábeszélésére feleségül vette Gemma Donatit. 

A 12-14. században  városállamokra töredezett Itáliát két nagy "párt" elkeseredett küzdelmei megosztották. A guelfek- nagyobbrészt a polgárság tagjai- a pápát, az egyházfő világi törekvéseit támogatták, a ghibellin párt viszont- amely főleg nemesekből állt- a német-római császár hatalmától remélte Itália egységének megteremtését. (A guelfek és a ghibellinek harca az Isteni színjátékban is szerepet kap.)

Dante ifjúsága idején  várost a polgár guelfek irányították, Dante is meggyőződéses guelf volt, így bekapcsolódott Firenze mozgalmas közéletébe. Igazságos és higgadt politikus volt, igyekezett csökkenteni a fellángoló ellentéteket. A guelfek ugyanis két szárnyra szakadtak, feketékre és fehérekre. Dante megpróbálta védeni Firenze szabadságát a pápasággal szemben, a ezért a túlzó feketék távollétében tűzhalálra ítélték, házát lerombolták. Így lett Dantéból ghibellin. Soha nem térhetett vissza Firenzébe, száműzetésben telt további élete, míg Ravennában meghalt.

A középkor enciklopédiája

Az Isteni színjáték 307 és 1320 között keletkezett. A magyar fordítást Babits Mihály késztette. A mű eredeti címe Komédia (Commedia). Dante azért nevezte így költeményét, mert viszontagságosan kezdődik, de szerencsés megoldással ér véget, s a legváltozatosabb hangnemek - az alantastól a fenségesig- ötvöződnek benne. Csak a közvetlen utókor csatolta a címhez az elragadtatott "isteni" (divina) jelzőt.  

Dante toszkánai nyelvjárásban írta meg művét, ezzel megteremtette az olasz irodalmi nyelvet. 

Az Isteni színjátékot joggal nevezik a középkor enciklopédiájának, az egész korszak szinte teljes lexikális tudástömegét foglalja magába. Dante- a tudós- beledolgozta művébe az akkori kultúra egész birodalmát, a természettudományok korabeli ismereteitől kezdve az antik filozófián át a középkori teológia nagyszabású összegzéséig. 

Téma: a túlvilági látomás

A Komédia témája a lírai én túlvilági "utazása". Bejárja a keresztény vallás túlvilági tartományait: a Poklot, a Purgatóriumot és a Paradicsomot. Dante, a mélyen vallásos ember saját maga és az emberi nem boldogságát keresi. 

Azt az allegorikus utat mutatja be, hogyan tisztulhat meg az emberi lélek a bűnöktől, hogyan juthat el a Poklon és a Purgatóriumon keresztül a legfőbb jóhoz és tökéletességhez, az Istenhez az égi Paradicsomba.

Különböző műnemek sajátosságai egyesülnek benne: tulajdonképpen epikus keretbe foglalt lírai, filozófiai költemény, melyben a sok vita, párbeszéd miatt fontos szerepük van a drámai elemeknek is. Három rímmel összefogott háromsoros tercinákból fonódik össze a költemény úgy, hogy egy-egy strófa középső sora rímel a következő versszak első és harmadik sorával. Rímképlete: aba- bcb- cdc és így tovább.

A hatalmas terjedelmű mű szerkezetében határozott rend uralkodik. Száz énekből áll, s ez a száz ének úgy oszlik három nagy egységre (Pokol, Purgatórium, Paradicsom), hogy a bevezetésen kívül mindegyik rész 33-33 (összesen tehát 99) éneket foglal magában. Az egyes másvilági birodalmak szintén háromszor három részből épülnek fel: 9 körből, 9 gyűrűből (erkélyből) és 9 égből (szférából). 

A hármas és a kilences számnak misztikus értelme van (számmisztika): a 3 a Szentháromságra (Atya, Fiú, Szentlélek), a 9 pedig Beatricére utal. 

A geocentrikus világképnek megfelelően ( geocentrikus világkép: a Földet a világmindenség középpontjának tekintető felfogás) az Isteni színjátékban leírt hármas birodalom a Föld középpontján áthaladó világtengely körül helyezkedik el. Ez a képzeletbeli tengely Jeruzsálemnél lép be a föld alá, s a Pokol lefelé egyre szűkülő körei tölcsérszerűen veszik körül. A Pokol feneke egybeesik a Föld középpontjával. 

Az eltévedt ember 

Az Isteni színjáték hőse az emberélet útjának felén, 35 éves korában eltévedt, mivel elvesztette Beatricét, a tökéletességet:

Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém.
Ó, szörnyü elbeszélni mi van ottan,
s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon:
már rágondolva reszketek legottan.
A halál sem sokkal rosszabb, tudom.
De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam,
hallanod kell, mit láttam az uton.
Akkortájt olyan álmodozva jártam:
nem is tudom, hogyan kerültem arra,
csak a jó útról valahogy leszálltam.

Fel szeretne jutni az erény dombjára, de három allegorikus vadállat állja útját: a kéjvágy foltos bőrű párduca, a gőg és az erőszak oroszlánja s a kapzsiság vézna, öröké éhes nőstényfarkasa. 

A halott mennyei szerelmes, Beatrice, leszállt az égből a Pokol tornácára megkérni a nagy római költőt, Vergiliust, hogy legyen segítségére az utat tévesztett, sírva kesergő léleknek. Az Aeneas szerzője kalauzolja végig a mű főszereplőjét a Poklon át. Ő lesz a kísérője a Purgatóriumban is. Vergilius azonban csak a földi Paradicsomig kísérheti el, ő nem mehet be, mivel nincs megkeresztelve. Beatrice veszi át a szerepét, a vezeti Dantét a mennyei Paradicsomba. 

Dante pontosan tudósít nemcsak az indulás időpontjáról (1300 nagycsütörtökének éjjele) , hanem a túlvilágon való tartózkodás óráiról és az égi Paradicsomba való megérkezésről (1300, húsvét hetének szerdája) is

Dante és Beatrice

A pokol

A Pokol kapujának zord felirata Isten Hatalmát, az ős szeretet és a fő Okosság örök érvényességét hirdeti:

Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,
én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
rajtam a kárhozott nép városába.
Nagy Alkotóm vezette az igazság;
Isten Hatalma emelt égi kénnyel,
az ős Szeretet és a fő Okosság.
Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel,
csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel”
E néhány szó setét betűkkel állott
magassan ott felírva egy kapúra.

A földi bűnök, gonoszságok itt nyerik el méltó büntetésüket, így ez a világ a földön megbomlott erkölcsi rend igazságos helyreállítását szolgálja. 

 A meghalt bűnösök itt szenvednek, bár valódi testük fent, a földben van. De hogy szenvedni tudjanak, Dante látszattestekkel ruházza fel a lelkeket.Ez a "test" érez, mozog, beszél. A halottak emlékeznek  a múltra, és ismerik a jövőt. A kárhozottaknak csak a jelenről nincs tudomásuk. Ezért is ostromolják az egyetlen élőt a Pokolban, vagyis Dantét: hazájuk s rokonaik sorsáról akarnak hallani.

A mű hőse érdeklődő kíváncsisággal járja a kárhozottak birodalmát, mindent tudni szeretne. Kutatja a híres embereket, elsősorban honfitársaival, “latinokkal” szeretne találkozni. Hírt akar vinni róluk az élőknek, hogy figyelmeztesse földi kortársait a bűnök riasztó következményeire. Elismeri a büntetés jogosságát, de részvétet, szánalmat kelt szívében a sokfajta szenvedés.Dante többször is felzokog, hiszen a szenvedés hangjai hallatszanak: sikolyok, jajveszékelések, káromlások, kibírhatatlan bűz terjeng. 

Paolo és Francesca történetét hallva ájultan esik össze. Francesca maga meséli el tragikus végű szerelmüket. Férje fivérével, Paoloval együtt szerelmi lángra lobbantak egymás iránt. A férj bosszút állt rajtuk, s mindkettőjüket megölte. Ő a testvérgyilkosok poklában van jelenleg (Kainában). Francesca ajkáról háromszor jajdul fel a szerelem szó, hiszen ez volt csupán a bűnük. A költőt meghatotta a szerelmesek sorsa, együttérzett velük, hiszen maga is érezte a szerelem gyötrő kínjait.

A Pokol lakói tisztában vannak bűneik súlyosságával, egy részük szégyenkezik, átkozza ostobaságát, de vannak olyan lelkek is, akik büszkén viselik sorsukat, s a Pokolban sem adják fel gőgjüket. Dante a teológus tudásának mércéjével rangsorolja a bűnöket és szabja ki az érte járó szenvedéseket. Rend és hierarchia uralkodik a Pokolban is. 14 fokozata van például a csalásnak. A bűnösök a következő öt nagy csoportra oszthatók: mértéktelenek, eretnekek, erőszakosok, csalók és árulók. A Pokol tornácán találkozik a kereszteletlenekkel, Vergiliussal, Homérosszal, Horatiusszal, Ovidiusszal és Lucanusszal.

A Pokol legmélyebb helyén, a Föld középpontjában áll, félig jégbe fagyva a háromfejű Lucifer. Három szájával tépi a három legfőbb árulót. Leginkább Júdást gyötri, aki Jézust árulta el. Másik két szájában szenved Brutus és Cassius, Julius Caesar gyilkosai.

Odüsszeusszal  a rossz, hamis tanácsadók között találkozik (a trójai faló miatt).Az ő bűnét meg sem említik, benne a világot megismerni vágyó hőst, a tudás és a haladás bajnokát csodálja. A költő ismeri a homéoszi eposz hősének tetteit, kalandjait, egészen addig, amíg Odüsszeusz haza nem ért Ithakába. De most életének további sorsa és halála érdekli. 

A kárhozottak szenvedése azonban csak átmeneti állapot: az utolsó ítéletkor a lelkek újra egyesülnek valódi, feltámadt testükkel, s kínjaik akkor válnak örökké és még teljesebbé.

Ismétlő videó: