Halotti beszéd és könyörgés + Ómagyar Mária-siralom
Nyelvemlékek
Jelentése: A Fehérvárra menő hadútra. (1055- A tihanyi apátság alapítólevele)
A nyelvemlékek
A nyelv régebbi állapotát megőrző és a későbbi korokig fennmaradt írásbeli megnyilatkozások. A nyelvtörténeti kutatás forrásai a különböző nyelvi szinteken. A nyelvi rendszer változásai: hangtan, alaktan, mondattan. Továbbá: a szókincs, a jelentés, a helyesírás, a szövegtípusok változása.
A magyar nyelv történetének korszakai:
- Ősmagyar kor: a honfoglalásig ( nem maradt fenn nyelvemlék)
- Ómagyar kor: 1526-ig, a mohácsi vészig (a nyelvemlékes kor kezdete)
- Középmagyar kor: 1772-ig, a felvilágosodás koráig (írott és nyomtatott nyelvemlékek)
- Újmagyar kor: 1772-től napjainkig.
A nyelvemléktípusok
Szórványemlékek: idegen nyelvű szövegben előforduló magyar nyelvi elemek, rendszerint tulajdonnevek: földrajzi és személynevek. Pl: a fővezérek nevei: Álmos, Árpád, Levedi, Üllő, Tas; a törzsek nevei: Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Kér. Földrajzi nevek: Etelköz, Tisza, Maros, Levédia. Tisztségnevek: gyula, vajda.
Szórványemlék pl.: A tihanyi apátság alapítólevele (1055); Anonymus: Gesta Hungarorum (1200 körül).
Glosszák: lapszéli vagy sorközi magyar nyelvű jegyzetek. Pl.: Marosvásárhelyi glosszák (1410 körül).
Szójegyzékek: a szótárak elődei. a latin szavak fölé írták a magyar jelentést.
Szövegemlékek: a latin nyelvű kódexekben (kézzel írt könyvekben) található, összefüggő magyar nyelvű szövegek.
A korabeli magyar irodalom kezdetben latin nyelvű volt, de hamar szükségessé vált a magyar nyelv használata is. A latinul nem tudó hívőkhöz ugyanis csak magyar nyelven lehetett szólni, s ők maguk is igényelték a magyar nyelvű himnuszokat, imádságokat.
Nem véletlen, hogy a két legelső ránk maradt magyar szöveg egy prédikáció, a Halotti beszéd és könyörgés (1200 körül) és egy 1300 táján lejegyzett vallásos vers, az Ómagyar Mária-siralom. Mindkét szöveg egy-egy mintaként szolgáló latin szöveg szabadfordítása.
Halotti beszéd és könyörgés
http://www.okm.gov.hu/letolt/retorika/ab/szoveg/szov/hbesz.htm
A Halotti beszéd és könyörgés a latin nyelvű Pray-kódexben maradt fenn. A kódex Pray György jezsuita szerzetesről kapta a nevét, mert ő fedezte fel egy kódexben.
Ez egy temetési prédikáció, amit akkor mondtak el, amikor a holttestet a sírba tették, a latin nyelvű szertartásban ez volt az a rész, amikor a pap magyarul fordult a gyászolókhoz és magyarul imádkozott.
Felépítése
Két részből áll: egy halottbúcsúztató prédikációból és egy imából. A temetési beszéd a latin eredeti parafrázisa, vagyis átfogalmazása, a könyörgés "Szerelmes brátim" kezdetű megszólítással kezdődik, ez pedig egy pontos fordítás.
A Halotti beszéd maga is két részből áll: egy elmélkedésből és egy imádságból. A korabeli pap- igen hatásosan egy felkiáltó mondatoz kapcsolt kérdő mondattal a halál komorságát idézi fel, s a kérdésre adott válasszal bizonyítja, hogy:
por és hamu vagyunk.
Hogy a bűn végzetes voltát igazolja, feleleveníti a paradicsombeli tilalmakat, Ádám bűnbeesését és következményeit. Ezt az elmélkedő részt újra egy rövid, felkiáltásszerű kérdés és gyors válasz zárja le:
Kik azok? Mi vagyunk.
Majd egy figyelmeztető gesztussal mutat a sírgödörbe: egy ember sem kerülheti el "ez vermet", mert mindnyájan afelé közeledünk. Befejezésként imádkozásra szólítja fel a hallgatóságot a szegény halott bűnös lelkéért.
Ezt követi a kötött szövegű, pontos fordítást adó Könyörgés, amely valójában egy második imádság. Célja, hogy a halott "bírságnap", vagyis az utolsó ítéletkor, a test feltámadása után Krisztus jobbján, a szentek közt kapjon majd helyet.
A nyelvemlék a szóbeliségből az írásbeliségbe éppen átlépett, nagyon közel áll az élő beszédhez, kitűnően alkalmazza a latin retorika eszközeit: felkiáltás, kérdés, felelet, felsorolás, ismétlés, kötőszóhalmozás (poliszindeton), anafora, alliteráció, metonímia, figura etymologica.
Anafora: ugyanaz a szó, szószerkezet megismétlődik a sor/versszak elején. Pl.
Sokszor csak úgy magam elé nézek
Sokszor csak úgy magad elé nézel
Sokszor csak úgy maga elé néz
Sokszor csak úgy magunk elé nézünk.
(Örkény István: Bevégezetlen ragozás)
Metonímia: szócsere. Két fogalom között logikai kapcsolat, ok-okozati kapcsolat vagy bármilyen térbeli, időbeli, rész-egész stb. érintkezés van, akkor az egyik név fölcserélhető a másikkal, az másik értelemben használható. Pl.: helyi ó, térbeli érintkezésen alapuló: asztalt bont; időbeli érintkezésen alapuló: a 20. század nagyot alkotott; anyagbeli érintkezés: vasra verték; ok-okozati felcserélésen alapuló: itták a mámort
Figura etymologica: szótőismétlődés. Gyakori formája, hogy egy szó önmagával alkot birtokos jelzős szerkezetet. Pl.: énekek éneke, hiúságok hiúsága. A Halotti beszédben: halálnak halálával halsz. (Ez egyben alliteráció is.)
A Halotti beszéd és könyörgés első sorában ez a latin mondat szerepel:
Sermo sup sepulchrum.
Jelentése: "beszéd a sírgödör fölött", vagyis temetéskor a pap által elmondott búcsúbeszéd és ima. Első mondata utal a szöveg kommunikációs helyzetére: deixissel kezdődik, amely egyben felkiáltás is: rámutatás az emberi élet végességére és a halálra.
Deixis=A névmási utalás egy fajtáját deixisnek, vagyis rámutatásnak nevezzük. A szóbeli nyelvhasználatban gyakori, használatát a beszédhelyzet vagy az előismeretek teszik lehetővé. Pl.: Az "Ott is jártunk." mondatban az ott mutatónévmás jelentését a beszédhelyzet adja, jelenthet várost, hegytetőt stb.
Nagy a retorikai, nyomatékosító ereje a szóismétléseknek, a figura etymologicának, a metonímiának, amiben az ok helyett rögtön az okozat szerepel:
És az gyimilcsben halálut evék.
Erős retorikai hatása van a változatos mondatformáknak. Az imára anaforikus ismétlődések szólítanak fel, amelyek egyben felsorolást és fokozást is tartalmaznak. A szöveg több helyén megfigyelhető az "és" mellérendelő kötőszó ismétlése, amely szintén a nyomatékosítás, a részletezés retorikai eszköze
Pray-kódex | Halotti beszéd és könyörgés |
Ez a rész a 2018-as szóbeli érettségihez tartozik, a tananyagnak nem része, tehát ez NEM KÖTELEZŐ. (Kivéve: ha olyan szerencsés vagy, hogy a továbbiakban sem veszik ki a tételek közül. :D)
Nyelvi jellemzők:
- Hangtan: megfigyelhető az ómagyar korra jellemző szabályos hangváltozás, a tővéghangzók lekopása.
- Az ősmagyar szavak többsége felső vagy középső nyelvállású rövid magánhangzóra végződött, ez még látható A tihanyi apátság alapítólevelében, lásd: a bevezető képet. A Halotti beszéd és könyörgés azonban már nem tartalmaz tővéghangzókat, hanem minden szó mássalhangzóra végződik.
- Ehhez kapcsolódik a pótlónyúlás szabályos hangváltozása, mert a tővéghangzók lekopása matt a tőbelseji magánhangzó megnyúlt. pl. feheru >fehér; varu > vár; utu >út; kezi >kéz.
- Többalakú tövek jöttek létre, itt megmarad a rövid tővéghangzó. Pl. keze-t, ut-as
- Ómagyarkori szabályos hangváltozás, a nyíltabbá válás azonban csak kiinduló állapotban van a Halotti beszédben. Pl. látjátuk > látjátok, vogymuk > vagyunk, pukul >pokol, ürdüng > ördög.
- Kétnyíltszótagos tendencia: ha több szótagból álló szóban két magánhangzóra végződő szótag követte egymást, akkor a második szótag magánhangzója kiesett. Pl. uruszág > ország. Ha a szóalakban három ilyen szótag is volt, akkor először a harmadik szótagnál esett ki a magánhangzó. Pl. berekenye > bereknye> berkenye.
- Alaktan: a toldalékok nagy része nyelvünk külön élete során alakult ki. A rag eredetileg két tartalmas sz szigmatikus, majd névutós kapcsolata; ezt követően a névutó összetapad a szóval: raggá lesz.
- Bizonyos toldalékok írásmódja ingadozó: hol egybeírva, hol külön szerepel.
- Önálló szóból keletkezett a -tól, -től rag, a -ra, -re és más ragok is. A névutós szerkezetekből véglegesen és fokozatosan határozótagok lettek: -ba, -be, -ra, -re, -ert,-szer, stb.
- Névelők: mutató névmásból alakult ki. A Halotti beszéd nem tartalmaz névelőket, a névelőre hasonlító szóalakok számnevek vagy mutató névmások a nyelvemlékben.
- Igekötők: eredetileg határozói szintagmából, tehát ragozott névszóból alakultak ki, többnyire határozószói fokozaton keresztül. Az igekötővé válás együtt jár a jelentés bővülésével, elvontabbá válásával, és többnyire a szóalak rövidülésével is.
- Négyféle múlt idő volt:elbeszélő múlt: nézé, várá. Befejezett múlt: nézett, várt, várt vala, várt volt. Folyamatos múlt: néz vala, vár vala. Befejezett múlt: a középmagyar kortól ez vált általánossá (-t, -tt).
- Jövő idő: először jelen időt használtak, majd az ómagyar korban kialakult a fog és a kezd segédigékkel kifejezett összetett jövő idő; valamint egy -md > -nd jeles jövő idő is: látand 'látni fog'.
Ómagyar Mária-siralom
http://magyar-irodalom.elte.hu/gepesk/kkor/028.htm
Az Ómagyar Mária- siralom a Leuveni kódexben található meg. Egy korábbi Mária-himnusz (Planctus) szabad átköltése.
Az Ómagyar Mária-siralom magyar költője jól megérezte, hogy a latin sorok két ritmikai egységre oszlanak, s végig kétütemű sorfajban írta meg a maga költeményét. A magyar hangsúlyos ütemben a hangsúlytalan szótagok száma ekkor még kötetlen volt, s ez nagyobb szabadságot, változatosabb sorok létrehozását tette lehetővé. Kifejlett rímek, tudatosan alkalmazott alliterációk találhatók benne.
Változatos a rímelhelyezés: előfordulnak páros rímek ( a a b b ), félrímes megoldások ( x a x a ) és bokorrímek is (a a a ). Ezek a verstechnikai megoldások gyakorlott szerzőre vallanak.
A költeményben Mária, a keresztre feszített Jézus anyja egyes szám első személyben szólal meg. A legnagyobb szenvedést átélő, a fia kínhalálát szemlélő asszony tehetetlen kétségbeesésben vergődik. Hol önmaga nyomorult állapotát zokogja el, hol pedig fiát szólítja meg anyai becézgetéssel, illetve a halált kérleli - önmagát ajánlva fel neki gyermeke helyett -, majd pedig Jézus kínzóihoz könyörög kegyelemért.
A vers befejezésében feltör a tébolyult anyai sikoly: ha már nem mentheti meg egyetlen fiát, legalább osztozni akar vele a halálban.
Michelangelo: Pieta |