Az irodalmi alkotásokat -hagyományosan -három műnem körébe sorolhatjuk: az epikába, a lírába és a drámába. A műnemeken belül különböző műfajokat szokás megkülönböztetni. 

1. Az epika

Az epikai művek alkotója egyéniségének megfelelően alkot képet a világról, de közvetlen formában többnyire hallgat arról, hogy milyen személyes indulatokat, egyéni véleményt táplál magában az ábrázolt világ dolgai felől.Az alkotói én csak közvetítő szerepet játszik a valóságos és az ábrázolt külvilág között. Az író a maga értékelését, állásfoglalását, egyéniségét a történet megformálásába építi bele.

Műfajai: Az epikai műfajokat többféle szempontból lehet osztályozni. A legáltalánosabb a nagyepikai és a kisepikai műfajok elkülönítése:

• Nagyepika: az életet, a énen kívüli külső valóságot rendszerint bonyolult összefüggéseiben, térben, időben kiterjedt történettel, sokoldalúan jellemzett fő-és mellékszereplőkkel ábrázolja, pl. a regény.
• Kisepika: a valóságnak egy-egy szűkebb részletét, vonatkozását ragadja meg. Sűrítettebb, tömörebb ábrázolásra törekszik, s kevés szereplőt mozgat. Műfajai közül a legfontosabbak: mese, monda, legenda, karcolat, anekdota, novella vagy elbeszélés.

EPIKAI MŰFAJOK

I. Nagyepika

1. Eposz
Verses, nagyepikai műfaj.
Témája: egy nép vagy nemzet történelmének meghatározó erejű fordulata.
Hőse: rendkívüli képességekkel rendelkező hős, aki természetfeletti erőkkel támogatva egy közösség számára jelentős tetteket visz végbe.
Felosztása: naiv eposz (a nép írta, pl. Kalevala) és műeposz (szerzője van): témája szerint lehet történeti (Iliász, Szigeti veszedelem), lovagi (Parszifal), vallásos (Dante: Isteni színjáték).
Vígeposz: kisszerű tárgy, hétköznapi hős, nyelvi humor. (Petőfi: A helység kalapácsa)

Eposzi kellékek:

- segélykérés - invokáció
- téma megjelölése - propozíció
- seregszemle - enumeráció
- dolgok közepébe vágva- in medias res
- isteni beavatkozás- deus ex machina
- állandó jelzők – epitheton ornans

2. Regény ’regélni’
Hosszabb terjedelmű mű, cselekménye több szálon fut. Központi eleme valamilyen cselekmény elbeszélése, de mellett leírások, párbeszédek, jellemzések is találhatóak benne.
Fajtái: levélregény, naplóregény, kalandregény, lovagregény, lélektani regény, történelmi regény, társadalmi regény, családregény, esszéregény, pikareszk regény, fejlődésregény stb.
Példák: Jókai Mór, Balzac, Stendhal, Dosztojevszkij, Victor Hugo, Móricz Zsigmond…
Kisregény: rövidebb, tömörebb a regénynél, az élet egy részét ragadja meg, de azt alaposan, mélyreszántóan mutatja be. Montázs (=vágás) technikát alkalmaz, kivág mindent, ami lényegtelen.
Pl: Hoffmann: Az arany virágcserép, Tolsztoj: Ivan Iljics halála, Hemingway: Az öreg halász és a tenger

II. Kisepika

3. Novella ’újdonság’
tömören előadott történet, mely nem törekszik a valóság teljes ábrázolására, rendszerint kevés szereplő vesz részt benne, az idő és a tér viszonylag szűkre szabott, szerkezete behatárolt, egyenes vonalú, rendszerint egy sorsdöntő esemény fordul elő benne, és meglepően, csattanószerűen zárul. Nagyon fontos eleme a fordulat.
Pl.: Mikszáth Kálmán, Móricz, Kosztolányi, Örkény, Boccaccio
Novellaciklus: ugyanannak az alaknak különböző élményeiről, kalandjairól szól.
Pl.: Krúdy: Szindbád utazásai, Kosztolányi: Esti Kornél

4. Elbeszélés
Terjedelmét tekintve a kisregény és a novella között helyezkedik el. Általában egyetlen cselekménysorozatra épül, a novellánál bőségesebben kifejtve, többszöri helyzetváltozással, viszonylag sok szereplővel, fordulattal.
Pl.: Gogol: A köpönyeg, Kafka: Az átváltozás, Mikszáth: Az a fekete folt

5. Mese
Nem valóságos történet elmesélése, csodás elemek, földöntúli lények szereplésével, valamilyen tanulsággal szolgál.
Állatmese=fabula (Aiszópos, La Fontaine, Heltai Gáspár)

6. Monda
Valóságalapja van, tárgya egy nép életében fontos fordulatot hozó esemény.
Pl.: Csodaszarvas, Álmos monda, Fehér ló mondája, Botond

7. Legenda ’olvasásra szánt’
Valóságalapja van, hőse olyan szent életű ember, aki a vallása miatt áldozatot vállal. Legfőbb célja a példaadás.
Pl.: Ferenc-legenda, Margit-legenda

8. Mítosz
Hitrege, a történelem korai szakaszában keletkezett vallási jellegű mesés elbeszélés, melyben a természet, társadalom jelenségei megszemélyesítve, természetfölötti lények, legendás hősök alakjában jelennek meg.
Pl.: Prométheusz-mítosz

9. Prédikáció ’kijelent’
Egyházi beszéd, vallásos szónoklat, mely elsősorban élőszóban hangzik el, de terjesztik írásos formában is. Leginkább a Biblia értelmezését szolgálja, erkölcsi, tanító jelleggel.
Pl.: Halotti Beszéd és Könyörgés

10. Anekdota ’kiadatlan’
Rövid, csattanós, tréfás, humoros történet, mely többnyire egyes közismert személyek vagy történelmi események mulatságos jellemzését nyújtja.
Pl.: Jókai, Mikszáth

11. Adoma
Rövid, vidám, csattanós történet. Rokon az anekdotával, de attól eltérően nem valóságos személyeket, hanem elvont típusokat (a furfangos paraszt, a ravasz kereskedő) szerepeltet, és az elbeszélt történetet nem akarja valóban megtörtént esetként elhitetni.

12. Elbeszélő költemény- átmeneti műfaj
Verses formájú epikus műfaj, az erőteljes líraiság és a költői eszközök sűrű alkalmazása jellemzi.
Valamilyen cselekmény elbeszélését adja, leírás, jellemzés, párbeszéd tarkítja.
Pl.: Petőfi: János vitéz, Arany: Toldi, Fazekas Mihály: Lúdas Matyi

13. Ballada - átmeneti műfaj ’táncolni’
Tragédia versben elbeszélve. Mindhárom műnem sajátosságai megtalálhatók benne. Sűrített, tömör, sok a kihagyás (=balladai homály).
Fajtái: nép és műballada
Pl.: Arany János: Ágnes asszony, Tetemrehívás

14. Verses regény- átmeneti műfaj
Verses formájú regény.
Pl.: Puskin: Anyegin, Byron: Don Juan, Arany: Bolond Istók, Arany László: Délibábok hőse

Az epikai közlés formái: Az epikai művekben a közlés különböző formái szerepelhetnek. Az alapvető közlési forma a közvetlen szerzői elbeszélés; emellett a cselekmény színterét és az egyéb tárgyi mozzanatokat a leírás, a szereplők szóbeli megnyilatkozásait általában dialógus követi.  Ez utóbbi esetben a szereplők mondatait az elbeszélő szó szerint "idézi": ezt a közlési formát egyenes beszédnek is szokás nevezni. Előfordul, hogy az író valamelyik hőse szavait csupán tartalmilag "idézi", egyes szám harmadik személyben: ennek függő beszéd az elnevezése (ilyenkor szükséges egy bevezető ige és a hogy kötőszó alkalmazása, pl. "...azt mondta, hogy..."). A szereplők ki nem mondott gondolatait, érzelmeit az epikai művek  vagy belső monológ (egyes szám első személyű magánbeszéd), vagy a szabad függő beszéd technikájával jelenik meg. A szabad függő beszéd az írói elbeszélés része. 

Az epikai alkotások legjellemzőbb sajátossága, hogy bennük -általában- a külvilág, a külső valóság áll az ábrázolás középpontjában, s nem az én, a lélek belső világa. Alapvetően monologikus formájúak: tehát egy "elbeszélő" mondja el az eseménysort, a történetet. 

Az elbeszélő művekben is lehetnek dialógusok (a szereplők párbeszédei), ezek azonban "idézetnek" tekintendők.

Az epikától eltérő fogalom az epikusság. Ez az epikára jellemző sajátosságok esetleges (nem meghatározó) alkalmazását jelenti a másik két műnemhez, a lírához, illetve a drámához tartozó alkotásokban.

Kalliopé, az elbeszélő költészet múzsája (görög)

2. A líra

A líra műnemébe tartozó irodalmi alkotások legfőbb sajátossága, hogy elsődleges témájuk az egyén, az én világa, a belső lelki világ: az én válasza a valóság bizonyos kihívásaira. 
A lírikus nem a világot jeleníti meg művében, hanem önmagát, amint találkozik a valóság dolgaival, s kifejezi mindazokat az érzelmeket és gondolatokat, amelyek e találkozás során a lelkében keletkeztek. 

A lírai költemény legtöbbször verses monológ. A lírai formák általában a rövid műfajok körébe tartoznak, nagyobb tömörséggel, sűrítéssel tükrözik az emberi-társadalmi lényeget, az ember és a valóság viszonyát.

Felosztása:

a) Szereplíra: a költő más ember bőrébe bújva vall önmagáról. Csokonai: Szegény Zsuzsi
b) Közösségi líra: a költő egy közösség képviselőjeként szólal meg. Pl. induló, csatadal
c) Élmény/vallomáslíra: az érzelmek, lelki tartalmak közvetlen kifejezése. Ady Endre
d) Hangulatlíra: a pillanatnyi hangulat megragadása, távol áll tőle a gondolatiság. Festőiség, zeneiség jellemzi. Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád
e) Gondolati/bölcseleti líra: a mély gondolatiság a fontos, tanító jellegű, gondolkodásra késztet.  Vörösmarty Mihály, Arany János
f) tárgyias líra/ leíró költészet: a természet bemutatása kapcsolódik össze a költő tájhoz fűződő érzéseivel. Petőfi Sándor

Lírai műfajok:

1. Dal
A legősibb lírai műfaj, megőrizte kapcsolatát a zenével és a tánccal. Többnyire alapvető, egyszerű emberi érzelem (öröm, bánat) kifejezője.

Szerzőség szerint: népdal és műdal (2 jellegzetes típusa alakult ki: sanzon típusú: erős dallamosság, hangulatiság jellemzi. Lied típusú: filozofikusabb, bölcseleti jellegű pl.Goethe)
Témája szerint: altatódal, bölcsődal, nászdal, munkadal, bordal, katonadal, gyászdal, alba ('hajnal') középkori műfaj; hajnali dal, témája a szerelmesek hajnali elválása.

Példák: Petőfi: Befordultam a konyhára, Goethe: A vándor éji dala, Verlaine: Őszi sanzon, József Attila: Tiszta szívvel,    Heine összes verse

2. Óda
Ünnepélyes, magasztos hangú költemény. Emelkedettség, pátosz jellemzi. Az ódában az érzelmi és gondolati elem egyensúlyt tart; az érzelem ereje emeli mind magasabbra a gondolatot, az értelem pedig korlátok közé szorítja az érzelmet. Tárgya: isten, szerelem, barátság, művészet, haza, természet, igazság.
Példák: József Attila: Óda, Keats: Óda egy görög vázához, Berzsenyi Dániel: Magyarokhoz I.-II.

2. a) Himnusz ’dicséret, magasztalás’
Vallásos tartalmú óda. Segélykérés, fohászkodás, Istenhez forduló könyörgés jellemzi.  A XVIII. századtól kezdve az isten személyét gyakran elvont, nemes eszme helyettesíti.
Példák: Kölcsey: Himnusz, Juhász Gyula: Himnusz az emberhez, Mária-himnuszok (középkor)

2. b) Rapszódia ’rapszodosz-énekmondó’
Az óda műfajkörébe tartozik. Szélsőséges érzelmek, érzelmi túlfűtöttség jellemzi, ebből származik belső feszültsége, a hangnem izgatottsága. Ez gyakran a külső formában is megjelenik: váltakozó hosszúságú sorok, hiányos mondatok stb.
Példák: Petőfi: Egy gondolat bánt engemet, Vörösmarty: Előszó, Kosztolányi: Hajnali részegség

3. Epigramma ’rávésés, felirat’
Eredetileg sírfelirat volt. Mai értelemben egy gondolat rövid, csattanós formában való kifejtése. Témája szerint lehet dicsőítő, szatirikus, erotikus, művészeti. Formája általában disztichon vagy hexameter.
Példák: Kölcsey: Huszt, Emléklapon, Vörösmarty: Magyarország címere, A Guttenberg-albumba, Janus Pannonius: Pannónia dicsérete

4. Elégia ’jaj’
Panaszdal, bánatos, szomorkás hangvételű költemény. Belenyugvó, a sorsot elfogadó. Az elégia eszmény és valóság, ideál és reál összeütközése a versben, s a fájdalmas, lemondó, borongós hangulatot az okozza, hogy a valóság erősebbnek bizonyul az eszménynél.
Példák: Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz, A közelítő tél, Tóth Árpád szinte összes verse, Juhász Gyula szerelmes versei, Rilke: Duinói elégiák, Petőfi: Szeptember végén

5. Ekloga ’szemelvény’
Pásztori (=bukolikus) környezetben előadott párbeszédes jellegű vers. A természeti harmónia szemben áll benne a társadalommal. A pásztorvilág menedék a világ szörnyűségei ellen.
Példák: Vergilius és Radnóti Miklós eklogái

6. Episztola ’küldemény’
Verses formájú költői levél, amely ismerőshöz, baráthoz szól, de általánosabb, egyetemesebb mondanivalót, gondolatot tartalmaz.
Példák: Petőfi: Arany Jánoshoz, Berzsenyi: Dukai Takács Judithoz, Radnóti: Levél a hitveshez

7. Ars poetica 'költői mesterség, költészettan'
Azon művek elnevezése, amelyek a költészet szűkebb és tágabb szakmai céljaival és eszközeivel, a költői műalkotás lehetséges céljaival foglalkoznak.
Példák: Verlaine: Költészettan, József Attila: Ars poetica

3. Dráma

A drámai mű legtöbbször a külvilágból merített eseménysort ábrázol. Az eseményeket, történéseket, a szereplők jellemét, gondolatait, egymáshoz való viszonyát az alakok párbeszédeiből (monológjaiból) és tetteiből ismerjük meg. A drámaíró tehát nem elbeszél egy történetet, hanem hőseit beszélteti, cselekedteti. A drámai mű színpadra szánt alkotás. Ezért hiányzik, pl. a tájleírás, a külső jellemzés.Két alapvető formája a komédia és a tragédia. 

Fontos eleme a konfliktus (=összeütközés): a szereplők összeütközése ellentétes érdekeik, elveik miatt vagy a szereplőnek önmagával való belső küzdelme, vívódása. Hőse a drámai hős: 1-2 fontos tulajdonsága jelenik meg, egy uralkodó vonása, eszméje van, ami vezérli cselekedeteit. Felvonásokra, jelenetekre tagolódik.

A klasszikus dráma jellemzője a hármas egység szabálya (antik és klasszicista drámák): tér (1 helyszínen játszódik) – idő (1 vagy 2 nap alatt) – cselekmény (1 szálon fut a cselekmény) egysége.

DRÁMAI MŰFAJOK

1. Tragédia ’kecskeének’
Olyan drámai mű, melynek cselekménye tragikus végkimenetelű konfliktust hordoz. A tragikus hős küzdelme és bukása részvétet, félelmet kelt a befogadóban, és ez erkölcsi felemelkedéshez (=katarzis: 'megtisztulás') vezet. A hős az átlagból kiemelkedő személyiség, nem hajlandó kompromisszumra, ez teszi naggyá és ez okozza bukását. Hangulata fenséges, emelkedett.
Pl.: Szophoklész, Shakespeare, Schiller

2. Komédia ’gúnydal’
Vígjáték. Kisszerű emberek, kicsinyes tulajdonságok összeütközését adja, ezért nevetséges. A műfaj meghatározó esztétikai minősége a komikum, konfliktusának megoldása szerencsés (sohasem tragikus), az önmagukat valódi értékeknek feltüntető álértékek pusztulását mutatja be.
Jellemkomikum: a komikum a kisszerű jellemből fakad.
Helyzetkomikum: a komikum a komikus helyzetekre épül (csere, véletlen, hasonlóság, félreértés)
Pl.: Moliére, Shakespeare

3. Tragikomédia
A tragédia és a komédia tulajdonságait egyesítő drámai műfaj, amelyben a hős tragédiája komédiának hat és nem zárul katasztrófával, vagyis nem következik be értékpusztulás. A hős átlagemberek, elégedetlenek életükkel, magányosak, álmaikban, vágyaikban élnek.
Pl.: Ibsen: A vadkacsa, Örkény István: Tóték, Macskajáték

4. Abszurd dráma
A II. világháború után alakult ki. Az abszurd drámát a lét teljes értelmetlenségét, céltalanságát tételező világkép hatja át. A kevés vegetáló szereplő, a cselekményhiány és a szegényes nyelv mellett a kopár színterek is fokozzák a szorongás és a bizonytalanság élményét.
Pl.: Beckett: Godot-ra várva, Dürrenmatt: A fizikusok

5. Drámai költemény – átmeneti műfaj
(emberiségköltemény, világdráma, lírai-filozófiai dráma, könyvdráma) a klasszikus tragédiával rokon műfaj, de a drámaisággal egyenrangúvá válhat benne a költőiség, a cselekményességgel a gondolatiság. E drámák általában nem előadásra, hanem olvasásra készültek, és az emberi lét alapvető filozófiai kérdéseit vetik fel.
Pl.: Goethe Faust, Ibsen: Peer Gynt, Vörösmarty: Csongor és Tünde, Madách: Az ember tragédiája

Összefoglaló táblázat: