François Villon (1431-?1463) Párizsban született, Jeanne d'Arc megégetésének évében. Szülei szegények, apja korán meghal, így nagybátyjához kerül, aki egy jómódú, köztiszteletben álló pap volt. Ő tanította meg írni és olvasni is. 

1443: a Sorbonne tanítványa, viszont nem szerzett diplomát. 1452-ben magister lett, ami azt jelenti, hogy ő lett a "művészetek mestere". Párizsban több ezer diák élt, lezüllötten. Villon is csatlakozott a tivornyázókhoz: a bor, a rossz társaság és a nők mámora őt is elkapta. Részt vett társai csínyeiben, gaztetteiben, betörés és lopás miatt többször bebörtönözték. Egyik verekedése közben halálosan megsebesített egy papot, aki belehalt sérüléseibe. Villon a törvény elől menekülve elhagyta Párizst. Nem sokkal később bűneit megbánva visszatért az egyetemre, azonban a régi cimborák újra belevitték a rosszba.

Több botrány is volt: a navarrai kollégium pénzét kirabolták, ami után újra menekülnie kellett. Ezután egy lopás gyanúja miatt a püspök börtönbe vetette, ahol hónapokon keresztül kenyéren és vízen tengődött. XI. Lajos kegyelmet adott neki. 

Villon visszatért Párizsba, elkezdte írni a Nagy Testamentumot. Több rablás és verekedés után újra letartóztatták, majd halálra ítélték. Az ítéletet a költő fellebbezése után visszavonták. Elhagyja Párizst, valószínűleg nem élhetett már sokáig, megrokkant egészsége miatt elérte a halál.

Nagy Testamentum

Témája: halál, múlandóság, kocsmai szerelmek, vallásos hit, jószerencse. Afféle összefoglaló mű: belevette minden valamirevaló korábbi versét. 173 oktávából áll, ezek közé ékelődik még pár ballada, panasz, sírfelirat és rondó.

A mű alaphangulatát a visszatekintés határozza meg. A börtönben szerzett betegsége, a fiatalság vége az alaphangulat. A költő mintegy a halál küszöbén szólal meg, őszintén beszél. Villont önvád gyötri, lelkiismerete furdalja elhibázott életéért. Elmondja, meggyónja mindazt, amit tett és megbánt, mindezt melankóliával és meghatottsággal, ez gyakorlatilag egy végrendelet. Így válik ez a mű lírai önéletrajzzá, vallomássá.

A Testamentum egy része a balladákkal nem is annyira végrendelet, inkább annak a megokolása, hangulati előkészítése, kicsapongó, züllött életének mentegetése. 

Diomedes meséjével is azt próbálja igazolni, hogy a szegényeket csak sanyarú helyzetük, a szükség kényszeríti bűnre.

A költeményben jelentős szerepet játszik a halál. Sok volt a halott, zsúfoltak voltak a temetők. Villon is részletesen foglalkozik ezzel a témakörrel. Először saját ifjúságát  zokogja el , majd régi cimboráit idézi. 

Hat versszak valódi haláltánc-ének, amiben ez a tanulság:

Mindenkit elvisz a halál.

Egyedül a gyönyörű női test iszonyatos látványát részletezi naturalisztikus módon:

A sápadt halál szele rázza,
Orra megnyúl, ere feszűl,
Nyaka duzzad, lehull az álla,
Csukló és izom merevűl.
Ó, női hús, e gyönyörű,
Te édes,sima, drága test,
Ez vár rád, hogy végre kihűlj?
Ez.-Vagy szállj égbe egyenest!

Haláltánc

Balladák

Villon idejében táncdalt jelentett, ez csak formai név. Terjedelmük alapján szokás megkülönböztetni a rövidebb, négy versszakos egyszerű balladákat és a hat strófából álló kettős balladákat.

A fiatalság, a szépség s minden földi érték elpusztulásáról szólnak a balladák is. Az egyszerű balladák jellemzője, hogy három (8-10 soros) versszakból áll, amiben a rímeknek azonos a rímképlete: a b a b b c b c. A  negyedik strófa az ajánlás, a ballada záró része, rímképlete: b c b c. Rendszerint Herceg, Fejedelem megszólítással kezdődik.

Mind a négy versszak azonos sorral, refrénnel zárul, mely sűrítve foglalja össze a ballada mondanivalójának lényegét. A sorkezdő betűk (versfők, akrosztichon) függőlegesen lefelé olvasva a szerző vagy más személy nevét adhatják, pl. VILLON, MARTHE.

Záróballada

A Testamentum végén álló Záróballada úgy szól egyes szám harmadik személyben a "szegény Villon"-ról, mint aki már halott, befejezte életét, lezárta testamentuma lapjait. A halállal való játék, "komázás" félelmet, borzongást kelt, de a verset indító gyászos hangulat komorságát egy groteszk fordulat komikumba váltja át: élete utolsó perceiben is :

Ámor vad fulánkja kínozta, marta, szúrta, vájta.

S így lett a szerelem mártírja. Az Ajánlás tovább oldja a gyászos hangulatot, hiszen a vers hőse borral búcsúzott a földtől:

...sötét borát fölhajtja játszva..

A bor és a szerelem motívuma jelenik meg itt is, komikus-ironikus módon azt sejteti, mintha életének ez lett volna legfőbb tartalma, célja. 

Villonból soha sem halt ki a tiszta, nemes élet utáni vágyakozás. Megrázó erővel tör fel belőle a megigazulás, megtisztulás óhaja, az őszinte bűnbánat imája. Úgy érzi, méltó az Isten és az emberek irgalmára, bocsánatára. Sírfeliratát így fogalmazza meg:

Megölte Ámor fegyvere.
Most itt nyugszik e hant alatt.
François Villon a neve,
És szegény kisdiák maradt.
Nem szerzett vagyont ezalatt,
Hisz odaadta mindenét,
Kenyeret, asztalt, kosarat.
Mondj egy imát, az Istenért.

Ismétlő videó: