Nemrég megkerült egy rég elveszettnek hitt Ady-kézirat, amelyben a költő arra a körkérdésre válaszol, hogy mely könyvek "állandó vagy visszatérő olvasmányai", illetve mely könyvek gyakoroltak rá mély hatást. Ezt a két kérdést a Könyvtári Szemle szerkesztői küldték el az akkori magyar szellemi elit száz kiemelkedő tagjának - volt köztük író, költő, irodalmár, bölcsész, természettudós és egyházi személy is-, és a válaszokat 1918 nyarán könyvben is megjelentették. 

A Könyvek könyve címmel megjelent kötet több szempontból is érdekes olvasmány. A körkérdésre végül 87 válasz érkezett. Voltak, akik szigorúan a kedvenc olvasmányaik címét sorolták fel, ám mások személyes, elgondolkodtató, időnként önéletrajzi töredéknek, vallomásnak is beillő válaszokat küldtek. A gyűjtemény azonban nemcsak a válaszadókról, hanem a korról is izgalmas közelképet ad, hiszen 1918-ban járunk, a háború végnapjaiban. 

1. Ady Endre

Ady bevallása szerint már gyerekként, 7 éves korában is sokat olvasott. Válaszában azt írja, hogy vegyesen olvas,  és nem mindig válogatja meg, hogy milyen könyvet vesz a kezébe. "Predesztinációval" is sokszor talál olvasmányra, azt mondja, hogy amit a sors neki szánt, hogy olvassa el, az valahogy mindig a kezébe került, akár kölcsönkapta vagy találta. 

Állandó olvasmányként egyedül a Bibliát említi. 

Bevallása szerint Baudelaire, Vajda János, Goethe és Byron nagy hatással voltak rá. Jókait, Mikszáthot is olvas, Petőfi is a kedvencei között van, Arany János költeményeit azonban nem szívesen olvasta. 

De az olvasnivalóimban is vallom predesztinációs hitemet: mit el kellett olvasnom, kezembe került, akár boltból, akár kölcsön, akár a vasuti kocsiban találtam. Vagy legalább is evvel vigasztalom magam, ha néha kétségeim vannak: vajjon okosan, gurmand-módra, jól válogattam össze s fogyasztottam-e el irodalmi fogásaimat?

2. Babits Mihály

Babits állandó olvasmányaként Verlaine és Schopenhauer műveit említi meg, de azt is hozzáteszi, hogy évente változnak az állandó olvasmányai. Bevallása szerint Arany János és Vörösmarty Mihály költeményeit kívülről tudja.

Babits egy igazi poeta doctus (tudós költő) volt, hiszen eredetileg filozófusnak készült. Azonban az egyetem befejezése után vidéken nem tudott kapcsolatban maradni az aktuális tudománnyal, így lemondott filozófiai törekvéseiről.

A válaszában viszont csak azokat a műveket említik meg, amik a nemcsak a gondolkodására, hanem az érzéseire is hatott. Ilyen például: 

• diákként :Jókai, Petőfi, Madách, Goethe, Shakespeare
• egyetemistaként: Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés, Flaubert, Ibsen, Tolsztoj, Baudelaire, Poe. Bevallása szerint ebben az időben kezdett filozófiai műveket olvasni, amik nagy hatással voltak költészetére is: Spinoza, Nietzsche, William James. Ezidőtájt kezdett Vörösmarty és Arany János művekkel foglalkozni. Tanulmányai folytán megismerkedett Horatius, Tacitus, Horatius költeményeivel is, elmondása szerint ezeket élvezettel olvasta.
• Baján és Szegeden töltött évei alatt Ady és Csokonai műveit olvasta.
• Dante: az Isteni színjáték miatt tanult meg olaszul, a fordításért San Remo-díjat is kapott 1940-ben. 

Azóta - hogy a fővárosban élek és vénülök - mind kevesebbet olvasok...

Ime: néhány szót kellett volna mondani s egész életrajz lett. De hiába: se vége, se hossza, mikor arról beszél az ember, amit szeret.

3. Gárdonyi Géza

Gárdonyi 3 művet említ meg, ami igazán nagy hatással volt rá: Büchner, Darwin, Buddha beszédei. 

Ezek mellett persze más könyvek is hatottak rám. De olyan könyv, amelyet többször is el olvasok, csak egy van: az Ujtestámentum. Mindennap olvasok belőle már több húsz événél. Mindig ott van az éjjeli asztalomon. A koporsómban is az legyen a szivemen.

4. Karinthy Frigyes

Nem folytatom - most veszem észre, nem tudok felelni. Holnap talán mást irtam volna, mint ma. A legszebb könyvet - ez kellene hogy legyen minden irónak a hite - még nem irták meg.

Az Így irtok ti szerzője azokat a könyveket említi meg, amit nem irodalmilag tart értékesnek, hanem azokat, amiket ok nélkül szeret. Karinthy élvezettel vette kézbe  Dosztojevszkij, Puskin, Tolsztoj egy-egy művét. Felsorolásában szerepel még Flaubert Bovaryné-ja, Voltaire és Rousseau, a két ellenfél egy-egy műve, illetve Dickens, Charlotte Brontë, Jonathan Swift és Balzac leghíresebb művei is.

5. Kosztolányi Dezső

A Nyugat első nemzedékébe tartozó Kosztolányi szűkszavúan ezt a választ adta a Könyvtári Szemle kérdésére: 

Minden könyv közül legmélyebb hatást gyakorolta rám Tolsztoj Leónak Ilyics Iván halála cimü elbeszélése.

6. Móricz Zsigmond

Visszaemlékezéseit meséli el: 5 éves korában olvasott először könyvet. Jókai hatására határozta el, hogy egyszer ő is író lesz majd. 

Szívesen olvasta Gárdonyi és Mikszáth Kálmán műveit. 

- Az, amit kérdez, üzleti titok, - felelte mosolyogva M. Zs., akit felkerestem. Különben pedig olyan nehéz kérdés, amire nem tudok néhány cimmel válaszolni. Mit mondjak? A Biblia? Jókai? Az angol, francia, az orosz irók?... Mindezek ugy elhatárolódnak s egyben ugy összemosódnak, mint az életem egyéb eseményei...

7. Tóth Árpád

A költő azt állítja, hogy sok olyan könyv van, amit  újra meg újra elővesz: a Bibliát, Shakespeare egyes műveit, verses műveket, magyar és idegen nyelvű költeményeket egyaránt. 

Nagy hatással volt rá Csokonai és Arany, Berzsenyi és Ady, akinek Vér és arany című verseskötete élete egyik döntő fontosságú könyve. Idegen nyelvű költők közül Goethe munkásságát csodálta, Baudelaire költeményeit egyenesen a szerelmének nevezi. 

Hosszadalmas lenne mind elsorolni s fölösleges is, hiszen minden olvasó embernek emlékezetében egész tömege zsufolódik nagyszerü olvasási élményeknek, melyeket - sokszor évek multán - egyszerre csak ujra megáhit. Ilyenkor oly erővel tör elő a lélekből a vágy egy-egy régi olvasmány után, mint valamely heves rohamu üde patak, mely sokáig a föld alá rejtőzve ásta medrét, de egyszerre csak ismét előzuhog, fokozott erővel s titokzatos rétegek sóitól izesülten.

8. Hatvany Lajos

A Nyugat alapítóinak triumvirátusába tartozott Ignotus és Osvát Ernő mellett, ő volt "az utolsó mecénás".  Csak az esik neki jól, amit már ismer, ami már beszívódott a pórusaiba: Csokonai, Ady, Berzsenyi, Arany, Horatius, Shakespeare, Balzac, Flaubert, Puskin, Tolsztoj. Elmondása alapján csak a legjobbakra reagál, tehát az előbb felsorolt jelentős alkotókra. 

A következő mondata azonban megcáfolja ezt az állítást:

Nem is igen reagál az ember bizonyos idő után, csak a legjobbra. Mint a náthás, aki csak a legerősebb illatokat érzi." (Pesti Napló 1918. márc 8.)

*

De talán ez sem igaz. Mert ha foglalkozom valamivel, hát akkor az érdekel, amivel foglalkozom. És semmi más. Van úgy, hogy a legrosszabb memoire jobban érdekel, mint Goethe. Hangulat-dolog, hogy mi tetszik és mi nem. Állandó kedvenc könyrve csak pedáns, művészietlen ízlésű embernek van. Ami annyit jelent, hogy nekem nincs. E szerény nyilatkozat után ajánlom magamat Szerkesztő Ur szíves kegyébe.

 

9. Ignotus (Ignotus-Veigelsberg Hugó)

A Nyugat főszerkesztője a folyóirat első 20 évében, tehát 1908-tól 1928-ig. 

Gyerekkorában sokat olvasott, 1918-ban (a körkérdés évében) azt írja, hogy a sok "muszájolvasmány" miatt alig olvas rendszeresen. Sigmund Freud pszichoanalízise viszont nagy hatással volt rá.

Vissza nem igen térek olvasmányaimhoz, a legnagyobbakhoz sem, - megelégszem a számízével, mit akkorról hagytak, bár különben vallom és ajánlom, hogy hosszú időközökben uj elolvasásukkal revideálnunk kellene az irókról s egyéb iró nagyokról megállapodott véleményünket.