Megmagyarázhatatlan eltűnések, gyanús balesetek és feltételezett gyilkosságok. Meglepő tények, elgondolkoztató teóriák és merész összeesküvés-elméletek, amelyek hosszú ideje lázban tartják a közvéleményt. Íme itt vannak a a világirodalom X-aktái, amelyekre a mai napig nem sikerült megnyugtató választ találni.

1. Jane Austen

Jane Austen 1816-ban kezdett gyengélkedni, de akkor még nem vett erről tudomást, egészségügyi állapotának lassú hanyatlását viszont idővel nem tudta eltitkolni családja elől. A hivatalos álláspont szerint a Büszkeség és balítélet világhírű írónője az akkor még ismeretlen és gyógyíthatatlan Addison-kórban szenvedett, melynek egyik tüneteként bőre elfeketedett. Más vélemények szerint Hodgkin-limfómája volt, de nem zárták ki azt sem, hogy halálát visszatérő tífuszbetegsége vagy a tüdőbaj okozta. Bármi legyen is a pontos diagnózis, állapotának súlyosbodása után teljesen visszavonult a külvilágtól, és haláláig dolgozni próbált, ami 1817. július 18-án, 41 éves korában következett be.

“Sokkal jobban vagyok, és sikerült valamelyest a külsőmet is helyreállítanom, pedig elég rossz színben voltam: fekete, fehér, és minden egészségtelen árnyalat keveredett rajtam.”

Közel kétszáz évvel a halála után látott napvilágot az a könyv, melynek szerzője, Lindsay Ashford állítása szerint Jane Austen betegségének tüneteit és halálát arzénmérgezés okozta. A váratlan hipotézist támasztja alá, hogy egy hajmintán végzett vizsgálat pozitív lett, és habár az írónő akkoriban valóban kaphatott orvosától arzéntartalmú gyógyszert a reumájára, Ashford felveti, hogy szándékosan mérgezték meg. A kérdést eldönthetné egy modern törvényszéki vizsgálat, de Austen földi maradványait egyelőre nem akarják exhumálni.

2. Edgar Allan Poe

A legenda szerint Edgar Allan Poe egy végigivott éjszaka után belefulladt egy pocsolyába, mert annyira részeg volt, hogy nem bírta felemelni a fejét. Ismerve a modern horrorirodalom atyjának kamaszkorára visszanyúló, bensőséges kapcsolatát az alkohol, a szerencsejátékok és az örömlányok nyújtotta mámorral, a történetnek van valóságalapja: 1849. október 3-án Baltimore egyik utcáján öntudatlanul fekve találtak rá. Állapota aggasztó volt, rögtön kórházba szállították, ahol négy nappal később, október 7-én hajnalban 40 éves korában életét vesztette. Sokaknak szemet szúrt, hogy Poe valaki más ruháját viselte, ám az eszméletét élete utolsó napjaiban már nem nyerte vissza annyira, hogy összefüggően elmondhassa, mi is történt vele.

Halálának pontos okai a mai napig ismeretlenek, a halotti bizonyítványa pedig sosem került elő. Arra, hogy miért volt rajta más ruhája, magyarázatul szolgálhat az egyik elterjedt elmélet, miszerint leitatták, majd több körzetben is kényszerszavaztatták. Ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy aznap Baltimore-ban tényleg választásokat tartottak. Számos teória született továbbá arról is, hogy milyen betegségekben szenvedett: többek között felmerült a szifilisz, az epilepszia, de még a kolera és a veszettség gyanúja is.

Többen elképzelhetőnek tartották, hogy Poe-t megmérgezték, ám egy hajmintán 2006-ban elvégzett vizsgálat eredménye kizárta a nehézfém-mérgezés lehetőségét. Mindenesetre gyanús, hogy a halála előtt többször is a Reynolds nevet kiáltotta, arra azonban nem derült fény, hogy kit is takart ez a név.

3. Zrínyi Miklós

Nem Imre herceg halála szolgáltatja a magyar történelem egyetlen „vadkan-dilemmáját”, hiszen a költő-hadvezér Zrínyi Miklós 1664. november 18-ai halála ugyanilyen tisztázatlan és rejtélyes. Noha az adott vadászaton részt vevő társai közül senki sem beszélt merényletről, hanem egybehangzóan az üldözőbe vett, sebesült vaddisznót jelölték meg Zrínyi gyilkosaként, mindössze hetekre volt szükség ahhoz, hogy a nemesség berkeiben és a nép köreiben egyaránt mindenki emberkézről beszéljen. Sokan azt suttogták, hogy a hivatalos változattal szemben valójában nem egy vadkan, hanem a Habsburgok által felbérelt merénylő végzett Zrínyivel, sőt, Bethlen Miklós emlékiratai konkrétan meg is jelölnek egy Póka István nevű vadászt.

A titok kibogozása már csak azért is bizonyult lehetetlennek, mert Zrínyi halálának nem volt szemtanúja, sebei között ellenben – állítólag – akadtak olyanok, amelyekről az orvosok is valószínűtlennek tartották, hogy egy sebesült vadkan ejtette volna őket. A történettudomány egyébként inkább a vadászbaleset felé hajlik ma is – konkrét, első kézből származó bizonyítékkal azonban nyilvánvalóan sem ez, sem a másik verzió nem támasztható alá. Az mindenesetre tény, hogy akármi is állt a háttérben, a Habsburgoknak kapóra jött Zrínyi halála.

4. Petőfi Sándor

Petőfi Sándort senki sem látta meghalni az 1849. július 31-én megesett segesvári ütközetben – minden bizonnyal ez az egyetlen tény, amely miatt a mai napig időről időre fellángol a vita (vagy a teljesen komolytalan álvita...) arról, vajon tényleg elesett-e a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja a csatában, avagy sem. Az utóbbi változat hívei rendszerint oroszországi fogságról beszélnek, sőt, egyesek még azt is tudni vélik, hogy a költő utóbb családot alapított a messzi Keleten, ám mindezt eddig soha senki nem tudta alátámasztani semmivel.

Egy osztrák őrnagy saját bevallása szerint látta Petőfi holttestét a csata után, és a fogságba esett magyar tisztek is azonosították a költőt, ráadásul állítólag megtaláltak mellette egy Bemnek küldött jelentést is, amelyet neki kellett volna eljuttatnia a tábornokhoz. Ezen túlmenően azonban semmiféle biztos információval nem rendelkezünk – Petőfi holtteste nem került elő, és ekkoriban egy ideig felesége, Szendrey Júlia is kerestette a költőt, hátha életben van. Összességében egyetlen meggyőző jel sem mutat arra, hogy Petőfi Sándor valóban túlélte volna a segesvári csatát, bármilyen izgalmasan is hangzik ez.

6. Antoine De Saint-Exupéry

Antoine de Saint-Exupéry életében az irodalom mellett a repülés játszotta a legfontosabb szerepet. Karrierjét kereskedelmi pilótaként kezdte, a légiposta-járatok pionírja volt. 1943 áprilisában csatlakozott a Szabad Francia Légierőhöz, annak ellenére, hogy akkor már sokkal idősebb volt a pilóták megengedett életkoránál. Egészségi állapota is jelentősen megromlott, miután Charles de Gaulle azt állította, hogy a németeknek dolgozik. Depressziós lett és keményen inni kezdett.

A 44 éves Saint-Exupéry utolsó küldetésére 1944. július 31-én került sor. Egy korzikai támaszpontról katonai felderítőútra indult fegyver nélküli P-38-as típusú repülőgépével, hogy adatokat gyűjtsön egy Rhône-völgyben állomásozó német alakulatról, azonban soha nem tért vissza. Egy asszony később azt állította, hogy augusztus elsején látott egy repülőgépet a tengerbe zuhanni a Carqueiranne-öböl közelében, néhány nappal később pedig egy francia egyenruhát viselő holttestet találtak, ám a férfi személyazonosságát nem sikerült azonosítani.

1998-ban vett újabb fordulatot az ügy, amikor egy halász a Marseille-től délre található Riou szigeténél megtalálta a tenger fenekén az író karláncát rajta a saját, a felesége és amerikai kiadójának nevével. Mivel a felfedezés helyszíne feltűnően távol esett Saint-Exupéry utolsó küldetésének feltételezett útvonalától, sokan arra gyanakodtak, hogy a repülőgépét mégsem lőtték le.

2000-ben aztán egy búvár Marseille partjainál, nem messze onnan, ahol a karlánc is előkerült, megtalálta egy Lockheed P–38 Lightning típusú repülőgép roncsait szétszóródva a tengerben, amiről 2004-ben jelentették be hivatalosan, hogy valóban az író gépe volt. Ezzel azonban még korántsem oldódott meg a rejtély, a szerencsétlenség okait ugyanis a mai napig nem sikerült tisztázni. A repülőgép roncsain nem találtak golyónyomokat, habár 1981-ben és 2008-ban két egykori német Luftwaffe pilóta is azt állította, hogy ők lőtték le Saint-Exupéry gépét. Ennek ellentmond az a tény is, hogy a német légierő aktáiban nem szerepelnek olyan jelentések, melyek szerint aznap bármilyen repülőgépet is lelőttek volna. Valószínűbbnek tűnik tehát, hogy a feltételezett műszaki hiba mellett egy hirtelen rosszullét okozhatta végzetes balesetét, de nem zárható ki az sem, hogy öngyilkos lett.